Még a régi korokban, az ókorban, meg a középkorban voltak értékek. Volt értéke az erkölcsnek, az embernek, az érzelmeknek. Volt értéke a feljebb valóságnak, volt értéke a hitnek, voltak olyan dolgok, amelyeket tisztelni kellett. Nem volt még olyan, hogy a hittel kapcsolatos dolgokat gúnyolni lehetett volna, Isten tabu téma volt, nem lehetett lebecsmérlően beszélni róla. Nyilván voltak visszásságok a régi időkben is, de mégis azért akkor más volt a légkör, nem akörül forogtak a dolgok, hogy valakinek minél jobb és szebb autója legyen, hanem hogy minél értékesebb tagja legyen a társadalomnak, kivívja magának a tiszteletet. Manapság sajnos már nincsenek jelen a valódi értékek, ma már más lett az értékmérő, ma már az a fontos, hogy valakinek minél menőbb cuccai legyenek, attól lesz megbecsült tag a társadalomban. Bizony, sajnos létező jelenség az, hogy az iskolákban is a tanárok figyelik azt, hogy valaki milyen anyagi helyzetben van, milyen családból származik. Aki gazdagabb, és ez látszik is rajta, komoly előnyöket élvez, esetleg ha bukásra áll, akkor is el tudja intézni, hogy elvégezze az adott szakot. Ma sajnos a pénz az értékmérő, ma már nem az számít, hogy valaki tisztességes, erkölcsös ember-e, hanem a vagyon. Lehet valaki akármilyen tisztességtelen, ha van pénze, akkor megbecsült tagja a társadalomnak.
Ma nagyon harcolni kell azért, hogy bizonyítsuk, hogy igen, másképp is lehet élni, másképp is lehet értékes ember valaki. Nehéz, de mégis lehetséges! A titka az, hogy hallgatni kell a Fény szavára, és akkor ki lehet alakítani egy olyan életet, amelyben nem a pénz az érték, hanem a tisztességes, józan élet.
